Fintor ez alkalomra írott versének egy strófájával vezetném föl gyorselemzésünket a
népszavazás méltatlanul keveset emlegetett aspektusáról, a szavazólapok kidekorálásáról.
Homokos vagy bitang!
És kissé zsidó talán?
Az ifjú Kádár képe
kint lóg anyád falán!
illetve
Most melyiket nyomjam akkor?
Ez itt, vagy amazt ott?
Kit szívatunk máma?
Tanárt vagy parasztot?
(A teljes vers itt olvasható.)
Témánk tehát a klasszikus demokráciagyakorlás legszórakoztatóbb formája, a szavazólapok személyre szabása, leginkább trágáságokkal, szövegben és képben. Ez olyan titkos népművészeti forma, ami nyilván mindig is létezett, de a kamerás telefonok elterjedésével ismerhette meg a szélesebb, művészetfogyasztó közönség.
A nanolavinát Hamlet indította el, amikor elküldte a Cerkablognak a szavazófülkében
készített fotót a saját lapjáról, amin az "igen" és a "nem" mellett létrehozott egy harmadik kategóriát, "Kurva anyját a politkusoknak" címmel, és be is ikszelte rögtön egy anarchiajellel. Ezt beposztoltam, az alanti gyűjtés főként a bejegyzés kommentjeiből származik.
Jellemzően persze az adott szavazás lényegével egyet nem értők, vagy a rendszerrel úgy
általában kritikus szavazók szoktak dekorálni, vagy kommentáló szöveget írni a lapra.
Szerencsére, mert az úgynevezett fülkemagány plusz a szavazással járó enyhe izgalmi
állapot kihozza az emberekből a legrosszabbat.
A népi ellenreakciók legnépszerűbbike egyértelműen az ordas trágárság. Ez derül ki a
Népszavazás 2008 blog gyűjtéséből is, ahonnan az egyik legidézhetőbb firkamotívum az
"igen" és a "nem" közé berajzolt harmadik választási lehetőség, a "pina". Nem is tudtam,
hogy volt szavazókör a Műszaki Egyetemen is, ami a magyar pinázás irigylésre méltó
fellegvára.
Van fotó a blogon kurvaanyázós szavazólapról és tényleg ocsmány felszólításról "Fletónak" és "Vityának", akiknek olyat kéne művelniük, amit egy tóthkárolyista kormányértelmiséginek sem kívánnánk. Viktor H. itt tényleg csúnyán elvetette az ondósejtet.
Márkakupak, a Mutyisztán nevű blog gazdája, saját kifejezésével élve, "méretes bránert"
rajzolt két hete, a budapesti XI. kerületi időközi választáson a szavazólapra, és mindekit
beikszelt, amiről fotót is közölt. Csapody Miklósnak szerencséje volt, az ő nevéig pont
nem ér föl az, amit a legendásan rossz író, Edward George Bulwer-Lytton cockheadnek
nevezett volna. Márkakupak a mostani népszavazási lapra állítása szerint házikót rajzolt napocskával.
Van aztán a gyűjtésben egy csomó olyan firka és szöveges kommentár, amikről nincs fotó, csak szóbeli leírás.
"Én rajzoltam rá segglyukat. Meg rá is írtam, hogy ez egy segglyuk. Vonnegutosat. És szarok bele ki olvasta el, vagy ki nem. Elmegyek, nem tart semeddig, de én ilyenhez nem adom a nevem. Kérem kapcsolja ki" - írta Jonas-R.
Emzéperiksz végre szakított a genitáliákkal, igaz nem annyira radikálisan. "Feltartott középsőujjat rajzoltam az összes körbe."
Van aztán egy állítólagos szavazatszámlálónk, aki egy darab nem szokványos grafikai elemet talált az átszámolt lapokon: "Én szavazatszámláltam. Volt egy horogkereszt az igeneknél, egy másikon meg kisértekezés a szavazás pénzpocsékló voltáról. A horogkereszt persze tutira balos provokáció volt :)"
A kevésbé lendületes véleménnyilvánítók maradtak a puszta szövegelésnél. "Én azt írtam rá, hogy "Egyetért-e ön azzal, hogy az ország vászontarisznyájára lakatot tétessenek?" Sajnos lefotózni nem tudtam, mert nem volt rendes fülke" - idézte föl Bereczki Zoltán, aki ilyeneket ír amúgy. Before nem cifrázta: "Én azt írtam rá, hogy "Az összes politikus elmehet a francba!""
J. barátunk, aki öt évnél feltétlenül hosszabb ideje próbálkozik az Egyiksem párt megalapításával, természetesen így szavazott:
A messze legmeghatóbb szavazólapos hekk pedig Attila nevéhez fűződik, aki az alanti, lenyűgöző politiko-népművészeti alkotással köszöntötte születésnapos kolléganőnket, Hajnit. Tuti ráment egy egész rosttolla, de milyen bőven megérte! Akinek van saját, eredeti fotója kidekorált szavazólapról, küldje el bátran!