Történelmi pillanathoz, útelágazódáshoz érkeztünk, kedves barátaim! Bemutatjuk a Cerka blog első időugrásos (time-laps) videóját, ami egyben egy lírai önvallomást arról, milyen is egy call centerben dolgozni, annak a fickónak a bőrében életvitelszerűen tartózkodni, akinek konkrétan az a dolga, hogy egész álló nap velünk spamkedjen. Mártonnak még annyiban szerencséje van, hogy csak alkalomadtán kényszerül erre.

Alkalomadtán egy telefonközpontban szoktam dolgozni, ahol az a dolgom,
hogy hívogassam az embereket megállás nélkül. Tárcsáz - kicsöng,
kicsöng, kicsöng, nemveszik fel - újra tárcsáz - kicsöng, kicsöng,
kicsöng, nemveszik fel - újra tárcsáz, kicsöng, kicsöng, kicsöng,
felveszik, lecsapják. Szóval jó meló. Hogy ne unatkozzak én is
firkálni szoktam, leginkább olyankor amikor azt várom, hogy
felvegyék...
Az alábbi két videó úgy készült, hogy egy fényképezőgépet rögzítettem
a jegyzeteim fölé és hívásonként készítettem egy fotót a rajz épp
aktuális állapotáról.