Mit csináljon az ember, ha az asztal túlsó felén ülők úgy általában gyalázzák, vagy éppen magasztalják a blogokat? Vegye elő a rostollát. Én legalábbis így tettem legutóbb. (Folyt. alant)
Kiadóvállalatunk kereskedelmi igazgatójának szavai kemények voltak ugyan, de legalább hozzásegítettek életem legfelszabadultabb hülyegyerek-ábrázolásához. Az ilyesmik a legkevésbé sem esnek rosszul, sőt igazából mulatságosak, nem úgy, mint amikor Uj Péter lekarcagilacizott. Na, az igazi sokk volt, ami talán átüt a szörnyű mondatok elhangzása után készült firkán:
