Minél mélyebbre túrok a firkahalomba, annál nyilvánvalóbb, hogy az unalom a mocsok melegágya. Nyilván ezért dolgoztatják végkimerülésig a szerzeteseket. Én otthon hagytam a reverendámat, ezért a levegőtlen szerkesztőségi értekezleten az agyam kiszelektálta a fajsúlyos mondanivalót - már ha volt ilyen egyáltalán - és maradtak a töltelékszavak és szóvirágok, aztán hopp, egy funkciótlan főszerkesztői tiráda közben megrándult a kezem. Hogy azért ne merüljünk el a fejünk búbjáig a mocsokban, hajtás után egy állatkákat felvonultató firkát tettem be:
