Lerohanás, sárbatiprás, átlényegülés. A főnöki lecseszés három klasszikus stációja közül elérkeztünk az utolsóhoz. Amikor a mégoly jogos földbedöngölés - miszerint ebben a tempóban sosem készül el a világverő sportszájtunk - már elveszti az első lerohanás mazochista varázsát és a sárbatiprás megalázó fájdalmát, akkor jön a mindannyiunkban ott lakó kéjenc légy, és rendel egy rúdtáncot valami hajlékony testű agymélyi csigától. A fölső motívum ennél sokkal egyszerűbb, a földi, azon belül tárgyalószobai bilincsektől való megszabadulás vágyára utal, kicsit sem rejtetten.