A Tokaj-Hegyalja szívében rendezett indexes dzsemborin a főszerkesztő egyszer csak megtört, és a fenti szavakkal segített újra értelmezni karrierje első éveit. Az ismert újságíró szinte kísérteties módon érezte meg előre, hogy jó évvel később milyen helyzetbe fognak kerülni…

Az a baj a túl frappáns, jól idézhető mondatokkal, hogy az ember oxigénhiányos vércseként lecsap rájuk a mítingen, leírja, aláhúzza, körbesatírozza, dropshadow-zza, illusztrálja őket, de közben óhatatlanul elfelejti azt az apróságot, hogy miről is volt szó. Na, pont ez…

A sajtót bitesedő világunkban is zsidózzák eleget, így a sajtótermékek mítingjein az újságírók gyakran képzelik el magukat egy Világméretű és Annál Is Lukratívabb Összesküvés részeseiként. A tavaly, Mádon - megjegyzem ez Tokaj-Hegyalja Jeruzsáleme, hatalmas, szépen…

Inárcs község nem tudom milyen lehet, mert az indexesek évi értekezésén kívül nyilván csak autópályamenti kettyintésre alkalmas panzió kívül esik a közigazgatási határon, úgyhogy egyszer sem sétáltunk (tántorogtunk) el odáig. Ebben a fickándozáshoz szokott környezetben…

Egy politkiai újságírónak szinte kötelező egy évértékelő, így Orbán Viktor évértékelőjét is figyelnie kell. És egy two-in-one firkabloggernek szinte kötelező eközben rajzolnia. Pár pillanat a Fidesz-elnök beszédéből: Gumiégetés lehet a vége: Észköszörülés: Így…

Ezt nemrégiben rajzoltam, keletkezése a következő: épp egy sztorin dolgoztam, amikor valamiért felhívott Tevan Imre főszerkesztő-helyettes, és erőteljesen magyarázni kezdett valamiről, pontosabban munkaügyben osztotta az észt. Nyilván az irányított ember szorongatott érzése…