Méltatlanul keveset esik szó arról, hogy a tyúkoknak milyen merev szemük és gonosz járásuk van. Képzeljenek el egy tízszeres életnagyságú tyúkot, saját magukat pedig a giliszta szerepében. Lopi még ennél is tovább merte gondolni, majd - egy doktori védése közben! - megalkotta ezt a zseniális művet. Unalomfirkán még nem láttam ilyen térhatást. Ez, illetve a klasszikus átlós sémára épülő mozgalmas kompozíció a barokk templomfestészettel rokonítja a XXI. századi remeket.
A mű befogadása úgy kezdődött, hogy tíz percig röhögtem, miért pont egy Spar mellett vérengzik a gigantikus szárnyas. A rajz egy rakás kérdést vet föl persze: az alkotó milyen szerepet töltött be a védésen? Ki lovagol a vérszomjas baromfin? Van-e speciális jelentése a "sajt" és a "Lukoil" motívumoknak? A kérdéseket mailben föl is tettem, a választ azonnal ideillesztem, de képtelen voltam tovább várni a posztolással.
