Egyszer régen egy barátommal színpadi darabot szerettünk volna összerakni klasszikus pesti kabarétréfákból és kuplékból, a századelő aranykorából meg a komcsik alatti mondjuk ezüstkorból válogatva. Közös haverunk mamája révén egyszer csak ott ültünk a Várban, a Széchenyi könyvtár egyik kutatótermében, előttünk egy rakás ládában Kellér Dezső teljes, feldolgozatlan, saját tulajdonú kézirathagyatéka, a komplett forgatókönyvektől a cetlikig és szalvétákig bezárólag. Szó szerint remegő kézzel túrtunk bele a papírkazlakba, aztán nemsokára újra remegett, de most már azért, mert rádöbbentünk: a másfél köbméternyi anyag kábé harmada nem más, mint a Mester aláírása, szalvétán, borítékon, kartonon, géppapíron és újságmargón. A klasszikus firkatéma legfrissebb feldolgozása Csoneeetól érkezett, aki egy "unalmas órán" alkotta, neomaori stílusban, a középen látható alakzat a művész szerint "madár/bagoly - ki tudja?!"